Judo kumi-kata: mit jegyezz fel az ellenfeled fogásairól?

Judóban a mérkőzés nem a dobással kezdődik, hanem a fogással. Amíg nincs fogásod, nem tudsz dobni; ha pedig az ellenfélé a kedvezőbb fogás, gyakran ő dob előbb.

A megyei és regionális versenyeken nemegyszer olyan ellenféllel hoz össze a sorsolás, akivel már küzdöttél, az edzésen pedig hétről hétre ugyanazok a randoripartnereid. A mérkőzés után mégis többnyire egyetlen mondat marad meg: „nagyon erős a fogása”. Ebből nem lesz terv. Abból lesz, ha leírod, melyik kezével mit fogott meg először, mit csinált a te fogásoddal, és mi következett utána.

A kumi-kata, vagyis a fogásért folyó küzdelem a mérkőzés egyik legjobban megfigyelhető része, és ellenfelenként más. Ugyanígy egyéni az is, milyen támadások jönnek a fogásból, hogyan kerül a küzdelem a földre, és miért kap valaki intést. Néhány leírt megfigyelésből ezért lehet terv a következő találkozásra.

Hogy mit csinálj másképp, azt az edződdel közösen döntitek el; a jegyzet ehhez ad alapot. Az ellenfélnapló judóban annál többet ér, minél pontosabban őrzi meg az ilyen részleteket.

Miért éppen a fogással kezdd?

Suzan Schoof, Froukje Sliedrecht és Marije Elferink-Gemser, a Groningeni Egyetem és a Groningeni Egyetemi Orvosi Központ kutatói az International Journal of Sports Science & Coaching folyóiratban 2024-ben közölt szisztematikus áttekintésükben 23 tanulmányból gyűjtötték össze, milyen jellemzők különböztetik meg az eltérő szintű judósokat. Erős bizonyítékot találtak arra, hogy a fogásharc jellemzői ezek közé tartoznak; a magasabb szintűeket az különböztette meg, hogy el tudták dobni az ellenfelüket, és váltogatni tudták a technikáikat.

Az áttekintés tehetségkiválasztási kérdésre keresett választ, megfigyeléses vizsgálatokat foglalt össze, jegyzetelést nem vizsgált, és azt sem mondja meg, milyen fogást vegyél fel. Arra viszont elég ok, hogy a jegyzeteidben a fogásharc kapja a legtöbb figyelmet. Alább összeszedtük, szerintünk mit érdemes szemmel tartanod egy mérkőzésen, és mit írj fel utána.

Jobb vagy bal alapállás? Először ezt írd le

Az első sor: jobb vagy bal alapállásban küzd-e az ellenfeled, vagyis melyik kezével fogja a hajtókádat. A te alapállásod ehhez képest lehet azonos (ai-yotsu) vagy ellentétes (kenka-yotsu). Ez a viszony nem az ellenfél tulajdonsága, hanem kettőtöké – ha bármelyikőtök alapállást vált, megváltozik. Egy mérkőzésből ne csinálj végleges címkét: jegyezd mellé, melyik versenyen figyelted meg.

Az alapállást azért is érdemes feljegyezni, mert csak ennek ismeretében derül ki, hogy az ellenfél a fogása oldalára támad-e. Javier Courel-Ibáñez, a Granadai Egyetem kutatója és munkatársai a Granadai, a São Paulo-i és a Niši Egyetemről az International Journal of Performance Analysis in Sport folyóiratban 2014-ben 242 mérkőzést elemeztek 12 világranglista-versenyről; a mintában elit férfi és női judósok szerepeltek.

Ebben a mintában ez derült ki:

• A saját fogás oldalára indított támadás nagyobb eséllyel járt pontszerzéssel és a mérkőzés megnyerésével, a kutatók szerint nemtől és súlycsoporttól függetlenül.
• A legeredményesebb a kenka-yotsuban a fogás oldalára vitt támadás volt, főleg a legkönnyebb súlycsoportokban.
• Az ai-yotsuban indított azonos oldali támadás szintén összefüggött a győzelemmel, ahogy az a támadás is, amelynél csak a támadónak volt fogása.

A vizsgálat elit versenyzőket figyelt meg, nem klubjudósokkal végzett kísérlet volt, és jegyzetelést sem vizsgált. Nem következik belőle, hogy mindig a fogásod oldalára kell támadnod, és a te következő mérkőzésedre sem lehet belőle esélyt számolni.

Ebből annyit érdemes átvenned, hogy írd fel, melyik oldalon fog az ellenfél, melyik oldalra támad, és egybeesik-e a kettő. Az alapállásotok viszonyát is jegyezd mellé, mert ettől függ, mit jelent az „azonos oldal” mindkettőtöknek.

A fogás sorrendje: mit fog meg először, és mit csinál a tiéddel?

Daniel Brandão Kashiwagura és Emerson Franchini, a São Paulo-i Egyetem küzdősport-kutatócsoportjának tagjai a Revista de Artes Marciales Asiáticas folyóiratban 2022-ben megjelent áttekintésükben 41 tanulmányt dolgoztak fel a fogásharcról a 2020 decemberéig megjelent angol nyelvű szakirodalomból, 286 átnézett közleményből válogatva. Főbb megállapításaik:

• A leggyakoribb fogás a kabátujj- és hajtókafogás volt, a versenyzők pedig legtöbbször ellentétes alapállásban, kenka-yotsuban álltak szemben egymással.
• A tapasztaltabb versenyzők rövidebb ideig fogták az ellenfél judogiját, mielőtt támadtak.
• A férfiak, különösen a nehezebb súlycsoportokban, tovább fogtak támadás nélkül, és gyakrabban használtak védekező, két hajtókás fogást.

Az áttekintés azt is rögzíti, hogy a mai szabályok szerint fogás nélkül nincs dobás.

Mindez főleg elit versenyzők megfigyeléséből kirajzolódó kép: csoportszintű tendenciák, nem egy-egy ellenfélre érvényes szabályok, és maga az áttekintés sem jegyzetelésről szól. Használd viszonyítási alapnak – azt érdemes leírnod, miben tér el tőle az adott ellenfél.

A fogásnál ezeket figyeld meg:

• Melyik fogást keresi először, és melyik kézzel? A kabátujjat, a hajtókát vagy a gallért?
• Magasan, a nyakad mellett fog, a vállad fölött átnyúlva a hátadat markolja, keresztbe fog, vagy az övet keresi, ahol a szabály megengedi?
• Mit csinál a te fogásoddal: lebontja, lerázza, hagyja, vagy elenged, és máshol vesz fel új fogást?
• Egy fogásból is támad, vagy megvárja a másodikat?
• Mennyi idő telik el, mire a fogásból támadás lesz?

Nem stopperrel kell mérned; a „rögtön az első fogás után” és a „sokáig tartotta a kétkezes fogást, mielőtt bármit indított” között szabad szemmel is látszik a különbség.

Melyik dobással, merre támad, és mi jön, ha nem sikerül?

A kedvenc dobás (tokui-waza) általában az, amire mindenki emlékszik. Írd mellé az irányt: előre vagy hátra dob, és melyik oldalra. Lépéssel, húzással vagy cselnek szánt támadással készíti elő? Van kombinációja? A fogása oldalára támad?

Külön sort érdemel, mit csinál, ha a támadása nem sikerül:

• térdelőtámaszba húzódik és kivár,
• azonnal feláll,
• vagy kontrázik.

Az irányokkal egy régebbi vizsgálat is foglalkozott. Emerson Franchini, a São Paulo-i Egyetem kutatója és munkatársai a Perceptual and Motor Skills folyóiratban 2008-ban közölt tanulmányukban az 1995 és 2001 közötti világbajnokságok és olimpiák érmeseit hasonlították össze: 17 „szuperelit” versenyzőt, súlycsoportjuk legjobbjait, 16 másik érmessel. A szuperelit csoport több különböző dobással és több irányba szerzett pontot; a technikák száma és az irányok változatossága összefüggött a győzelmekkel és a pontokkal.

A tanulmány csak elit érmeseket vizsgált, megfigyeléses volt, és több azóta bevezetett szabályváltozás előtt készült. Arra jó, hogy megmutassa, miért figyelj az irányra is; a mai szabályokról vagy a klubszintről nem mond semmit.

Ezért ne csak a kedvenc dobást írd fel, hanem azt is, merre támad – arra az ellenfélre, aki egy dobással egy irányba megy, másképp kell készülnöd, mint arra, aki több dobással több irányba.

Földharc

Ha a küzdelem földre került, melyik átfordítást, leszorítást, fojtást vagy karfeszítést kereste? Belement a földharcba, vagy inkább kivárta, hogy a bíró mate-t mondjon és felállítson titeket?

A pozíciók és az edzőpartnerek szerinti jegyzetelésről a BJJ-edzésnaplóról szóló cikkben írtunk részletesebben; judóban a földharcot is érdemes így jegyzetelni.

Intések, tempó és az utolsó perc

Írd fel, ki kapott intést (shido), és miért – úgy, ahogy te értetted a bíró jelzését, nem a szabálykönyv pontjaival. A szabályok változnak; a jegyzetnek arról kell szólnia, mit csinált az ellenfél, amikor intést kapott, és mit csinált, amikor te kaptál.

Külön figyelmet érdemel a mérkőzés vége. Hogyan küzdött az utolsó percben? Ha volt aranypontos hosszabbítás, ott mit csinált másképp: támadott, kivárt, vagy fogást bontott?

Mi múlt rajtad?

A jegyzet fele rólad szól:

• Hol vesztetted el a fogásharcot: melyik kezed maradt szabadon, melyik fogásodat bontotta le rendre?
• Mikor voltál passzív, miért kaptál intést?
• Mi vált be legalább egyszer?

Ez utóbbi a legfontosabb ellenpélda. Ha az első benyomásod az, hogy „esélyem sem volt”, egyetlen majdnem sikeres támadás is cáfolja, és ugyanúgy a jegyzetbe való, mint a vereség oka.

Mi kerüljön a jegyzetbe a mérkőzés után?

Mi azt ajánljuk, hogy a mérkőzés után írt jegyzeted ezt a három kérdést válaszolja meg: mi vált be, mi nem vált be, és mit csinálsz legközelebb. A küzdősportokban és az ütős sportokban egyaránt ezt a három kérdést tartjuk a legfontosabbnak. A lista első két pontja, a körülmények és az ellenfél, azért áll elöl, mert ezekre épülnek a válaszaid.

A négy tanulmány segít eldönteni, mire figyelj, de egyik sem vizsgálta, hogy a jegyzetelés javítja-e a judósok eredményeit.

1. Körülmények. Verseny és forduló, vagy randori; az ellenfél neve és súlycsoportja; az alapállásotok viszonya (ai-yotsu vagy kenka-yotsu).
2. Az ellenfél. Az első fogása, és melyik kézzel; hol fogott (kabátujj, hajtóka, gallér, magas fogás, hát, keresztfogás, öv); mit csinált a te fogásoddal; egy vagy két kézzel támadott; mennyi idő telt el a fogástól a támadásig; dobások, irány, előkészítés; egybeesik-e a támadás oldala a fogás oldalával; mi történt a sikertelen támadás után; mit csinált a földön.
3. Mi vált be? Fogás, támadás vagy védekezés, amely akár egyetlenegyszer is működött.
4. Mi nem vált be? Hol vesztetted el a fogásharcot; intések, passzivitás.
5. Mit csinálsz legközelebb? Egy vagy két változtatás, mindegyik mellett azzal a jellel, amelyből látod, hogy fel kell hagynod vele.

Ennél többet is felírhatsz, a legtöbb mérkőzéshez mégis egy vagy kettő is elég. Ha sok mindenre készülsz egyszerre, a terv már a szőnyegre lépés előtt túl bonyolult lesz.

Nyugodtan hagyj üresen egy mezőt, vagy írd oda, hogy „nem tudom”. Ahol nem számoltál, ott a darabszám és a százalék is maradjon ki.

Ami ismétlődő szokásnak látszik, azt a következő találkozásig kezeld feltevésként. Ha egyszer másképp csinálta, annak is maradjon nyoma a jegyzetben. A sportolói emlékezetről szóló cikkben tárgyalt kutatásokból nem lehet kiolvasni, meddig emlékszel még pontosan egy fogásharcra.

Ha a pályarajzon jelölöd meg, hol történt valami, írd mellé, mi történt ott. Ha csak a pont marad ott, hetek múlva már te sem fogod tudni, mit akartál vele jelezni.

Egy kitöltött példa

Az alábbi öt mezőt egy kitalált mérkőzéssel töltöttük ki: sem valódi judós naplója, sem az alkalmazás adatai, sem kutatás nem áll mögötte.

Körülmények. Regionális verseny, a nap második mérkőzése. Az ellenfél Szalai Dávid, egyszer már találkoztunk. Ő balos, én jobbos vagyok, tehát kenka-yotsu. Nem számoltam semmit.

Az ellenfél. Először jobb kézzel a jobb kabátujjamat fogta meg, aztán a bal kezével magasan, a nyak mellett a gallért, fölülről átnyúlva. A második fogás után hamar támadott. Főleg bal uchi-matával próbált előre dobni. Amikor előrehajolva védekeztem, ko-uchi-garival jött. Mindkettő a saját bal oldalára ment, tehát a fogása oldalára. A sikertelen uchi-mata után térdelőtámaszba húzódott, és megvárta, amíg a bíró felállít minket. A földön nem próbált semmit.

Bevált. Az o-uchi-garim egyszer majdnem pontot ért, pedig csak a hajtókát fogtam. Tehát nem igaz, hogy semmi esélyem nem volt.

Nem vált be. Én minden alkalommal a hajtókát akartam megfogni először, és közben mindig elvesztettem a kabátujját. Ő viszont a kabátujjammal kezdett, így elvesztettem a fogásharcot. Intést kaptam – ahogy értettem, azért, mert nem támadtam.

Legközelebb. Első változtatás – a kabátujj. Először a kabátujjért harcolok, és nem engedem, hogy a jobb keze felvegye a fogást; az első fogásból korán támadok. Abbahagyom, ha átáll arra, hogy először a gallért fogja meg, vagy ha a támadásaim így túl lassúak ahhoz, hogy veszélyt jelentsenek.

Második változtatás – földharc. Ha térdelőtámaszba húzódik, egy begyakorolt átfordítással próbálkozom. Ha azonnal feláll, vagy a bíró gyorsan megállítja, nem erőltetem, inkább az állásharcra összpontosítok.

Amit kiválasztottál, azt a következő találkozás előtt nézd át az edződdel, a mérkőzés után pedig egészítsd ki a bejegyzést. Pár emlékezetből felírt fogáscsere még csak nyom, nem valószínűség – a következő találkozáson derül ki, igaz-e.

Amikor újra összesorsolnak vele

A mérkőzés első fogáscseréjénél nézd meg, ugyanúgy kezd-e: ugyanazzal a kézzel fog először, ugyanoda támad? A tervet akkor is igazítsd, ha az ellenfél közben alapállást váltott vagy más súlycsoportba ment, és akkor is, ha a saját elképzelésedet nem sikerül végrehajtanod. Utána írd hozzá, mi működött, mi nem, és mit kell még megfigyelni.

Néhány hónap után ne ellenfelenként olvasd a naplót, hanem keresd meg, mi ismétlődik. Ha mindig ugyanazt a fogásodat bontják le, vagy rendre a második fogás felvétele közben támadnak meg, az már egy konkrét kérdés az edződnek. Ezt a kérdést vidd be a randoriba vagy az uchi-komiba: kérd meg a partnered, hogy pontosan azt a fogást vegye fel, amit az ellenfélnél láttál.

A sportolói önreflexióról szóló kutatások a reflexió és a versenyszint együttjárását írják le, ok-okozati bizonyítékot nem adnak. A jegyzet abban segít, hogy az edződdel egy jól megfogalmazott kérdésből induljatok ki.

Az OpponentBook ingyenes naplójában a judo pályarajza a szőnyeg négyzet alakú küzdőterét mutatja, és jelöléseket helyezhetsz el rajta. Emellett pozíciólistából is választhatsz: „Állásban, fogáskeresés”, „Kuzushi (egyensúlybontás)”, valamint a földharc pozíciói a „Földharc: kesa-gatame” leszorítástól a „Földharc: védekezés térdelőtámaszban” tételig. A jelölést tehát vagy a pályarajz egy pontjához, vagy a lista egyik pozíciójához kötheted.

A szinkronizált bejegyzések a csatlakoztatott saját tárhelyedre kerülnek; a fiókadatbázisunkban nem tárolunk másolatot a naplódról. Ha mesterséges intelligenciával (MI) végzett műveletet kérsz, az ahhoz szükséges tartalom az OpponentBook szerverén keresztül jut el egy külső MI-szolgáltatóhoz. A külön bekapcsolható végpontok közötti titkosítás (E2EE) a titkosított bejegyzéseket a tárhelyszolgáltató elől is védi; a fotókra, videókra és a tárhelyszolgáltató számára látható fájlmetaadatokra ez a védelem nem terjed ki. A jegyzeteid adatvédelméről szóló cikk részletezi ezeket a határokat.

Ma este vedd elő a legutóbbi mérkőzésed vagy randorid emlékét. Az ellenfél első fogásával kezdd: melyik kezével mit fogott meg, és mi következett utána; ha bizonytalan vagy, jelöld meg. Aztán válaszold meg a három kérdést: mi vált be, mi nem, és mi az az egy-két dolog, amivel a következő mérkőzéseden próbálkozol ellene.