Judo kumi-kata: mit jegyezz fel az ellenfeled fogásairól?

Judóban a mérkőzés nem a dobással kezdődik, hanem a fogással. Amíg nincs fogásod, nem tudsz dobni; amíg az ellenfélé a kedvezőbb fogás, ő dob előbb. A megyei és regionális versenyeken évről évre ugyanazokkal a nevekkel találkozol, az edzésen pedig hétről hétre ugyanazokkal a randoripartnerekkel. A mérkőzés után mégis többnyire egyetlen mondat marad meg: „nagyon erős a fogása”. Ebből nem lesz terv. Abból lesz, ha leírod, melyik kezével mit fogott meg először, mit csinált a te fogásoddal, és mi következett utána.

A kumi-kata, vagyis a fogásért folyó küzdelem a mérkőzés legjobban megfigyelhető része, és ellenfelenként más. Ugyanígy egyéni az is, milyen támadások jönnek a fogásból, hogyan kerül a küzdelem a földre, és miért kap valaki intést. Néhány leírt megfigyelésből ezért lehet terv a következő találkozásra. Hogy mit csinálj másképp, azt az edződdel közösen döntitek el; a jegyzet ehhez ad alapot. Az ellenfélnapló judóban annál többet ér, minél pontosabban őrzi meg az ilyen részleteket.

Miért éppen a fogással kezdd?

Suzan Schoof, Froukje Sliedrecht és Marije Elferink-Gemser, a Groningeni Egyetem és a Groningeni Egyetemi Orvosi Központ kutatói az International Journal of Sports Science & Coaching folyóiratban 2024-ben közölt szisztematikus áttekintésükben 23 tanulmányból gyűjtötték össze, milyen jellemzők különböztetik meg az eltérő szintű judósokat. Erős bizonyítékot találtak arra, hogy a fogásharc jellemzői ezek közé tartoznak; a magasabb szintűeket az különböztette meg, hogy el tudták dobni az ellenfelüket, és váltogatni tudták a technikáikat. Az áttekintés tehetségkiválasztási kérdésre keresett választ, megfigyeléses vizsgálatokat foglalt össze, jegyzetelést nem vizsgált, és azt sem mondja meg, milyen fogást vegyél fel. Arra viszont elég ok, hogy a jegyzeteidben a fogásharc kapja a legtöbb figyelmet.

Jobb vagy bal alapállás? Először ezt írd le

Az első sor: jobb vagy bal alapállásban küzd-e az ellenfeled, vagyis melyik kezével fogja a hajtókádat. Ez nem feltétlenül az a keze, amelyikkel ír, ezért ne abból találgass, hanem a szőnyegen nézd meg. Ha a te alapállásod ugyanolyan, ai-yotsuban küzdötök, ha ellentétes, kenka-yotsuban. Ez a viszony nem az ellenfél tulajdonsága, hanem kettőtöké – ha bármelyikőtök alapállást vált, megváltozik. Egy mérkőzésből ne csinálj végleges címkét; írd oda, hogy ezen a versenyen így láttad.

Az alapállás azért is fontos, mert a támadás iránya csak hozzá képest értelmezhető. Javier Courel-Ibáñez, a Granadai Egyetem kutatója és munkatársai a Granadai, a São Paulo-i és a Niši Egyetemről az International Journal of Performance Analysis in Sport folyóiratban 2014-ben 242 mérkőzést elemeztek 12 világranglista-versenyről; a mintában elit férfi és női judósok szerepeltek. Ebben a mintában a saját fogás oldalára indított támadás nagyobb eséllyel járt pontszerzéssel és a mérkőzés megnyerésével, a kutatók szerint nemtől és súlycsoporttól függetlenül. A legeredményesebb a kenka-yotsuban a fogás oldalára vitt támadás volt, főleg a legkönnyebb súlycsoportokban; az ai-yotsuban indított azonos oldali támadás és az a támadás is a győzelemmel függött össze, amelynél csak a támadónak volt fogása.

A vizsgálat elit versenyzőket figyelt meg, nem klubjudósokkal végzett kísérlet volt, és jegyzetelést sem vizsgált. Nem következik belőle, hogy mindig a fogásod oldalára kell támadnod, és a te következő mérkőzésedre sem lehet belőle esélyt számolni. Mi ebből annyit javaslunk, hogy írd fel, melyik oldalon fog az ellenfél, melyik oldalra támad, és egybeesik-e a kettő. Az alapállásotok viszonyát is jegyezd mellé, mert ettől függ, mit jelent az „azonos oldal” mindkettőtöknek.

A fogás sorrendje: mit fog meg először, és mit csinál a tiéddel?

Daniel Brandão Kashiwagura és Emerson Franchini, a São Paulo-i Egyetem küzdősport-kutatócsoportjának tagjai a Revista de Artes Marciales Asiáticas folyóiratban 2022-ben megjelent áttekintésükben 41 tanulmányt dolgoztak fel a fogásharcról a 2020 decemberéig megjelent angol nyelvű szakirodalomból, 286 átnézett közleményből válogatva. A leggyakoribb fogás a kabátujj- és hajtókafogás volt, a versenyzők pedig legtöbbször ellentétes alapállásban, kenka-yotsuban álltak szemben egymással. A tapasztaltabb versenyzők rövidebb ideig fogták az ellenfél judogiját, mielőtt támadtak. A férfiak, különösen a nehezebb súlycsoportokban, tovább fogtak támadás nélkül, és gyakrabban használtak védekező, két hajtókás fogást. Az áttekintés azt is rögzíti, hogy a mai szabályok szerint fogás nélkül nincs dobás.

Mindez főleg elit versenyzők megfigyeléséből kirajzolódó kép: csoportszintű tendenciák, nem szabályok egy-egy ellenfélre, és maga az áttekintés sem jegyzetelésről szól. Használd viszonyítási alapnak – azt érdemes leírnod, miben tér el tőle az adott ellenfél.

Melyik fogást keresi először, és melyik kézzel? A kabátujjat, a hajtókát vagy a gallért? Magasan, a nyakad mellett fog, a vállad fölött átnyúlva a hátadat markolja, keresztbe fog, vagy az övet keresi, ahol a szabály megengedi? Mit csinál a te fogásoddal: lebontja, lerázza, hagyja, vagy elenged, és máshol vesz fel új fogást? Egy fogásból is támad, vagy megvárja a másodikat? Mennyi idő telik el, mire a fogásból támadás lesz? Nem stopperrel kell mérned; a „rögtön az első fogás után” és a „sokáig tartotta a kétkezes fogást, mielőtt bármit indított” között szabad szemmel is látszik a különbség.

Melyik dobással, merre támad, és mi jön, ha nem sikerül?

A kedvenc dobás (tokui-waza) általában az, amire mindenki emlékszik. Írd mellé az irányt: előre vagy hátra dob, és melyik oldalra. Lépéssel, húzással vagy cselnek szánt támadással készíti elő? Van kombinációja? A fogása oldalára támad? Külön sort érdemel, mit csinál, ha a támadása nem sikerül: térdelőtámaszba, teknőspozícióba húzódik és kivár, azonnal feláll, vagy kontrázik.

Az irány jelentőségét egy régebbi vizsgálat mutatja. Emerson Franchini, a São Paulo-i Egyetem kutatója és munkatársai a Perceptual and Motor Skills folyóiratban 2008-ban közölt tanulmányukban az 1995 és 2001 közötti világbajnokságok és olimpiák érmeseit hasonlították össze: 17 „szuperelit” versenyzőt, súlycsoportjuk legjobbjait, 16 másik érmessel. A szuperelit csoport több különböző dobással és több irányba szerzett pontot; a technikák száma és az irányok változatossága összefüggött a győzelmekkel és a pontokkal. A tanulmány csak elit érmeseket vizsgált, megfigyeléses volt, és több azóta bevezetett szabályváltozás előtt készült. Arra jó, hogy megmutassa, miért számít az irány; a mai szabályokról vagy a klubszintről nem mond semmit. Ezért ne csak a kedvenc dobást írd fel, hanem azt is, merre támad – arra az ellenfélre, aki egy dobással egy irányba megy, másképp kell készülnöd, mint arra, aki több dobással több irányba.

Földharc: csak azt írd le, amit láttál

Ha a küzdelem földre került, melyik átfordítást, leszorítást, fojtást vagy karfeszítést kereste? Belement a földharcba, vagy inkább kivárta, hogy a bíró mate-t mondjon és felállítson titeket? Ide csak az kerüljön, amit tényleg láttál; egy mérkőzés földharcát ne egészítsd ki azzal, amit gondolsz róla. A pozíciók és az edzőpartnerek szerinti jegyzetelésről a BJJ-edzésnaplóról szóló cikkben írtunk részletesebben; judóban a földharcot is érdemes így jegyzetelni.

Intések, tempó és az utolsó perc

Írd fel, ki kapott intést (shido), és miért – úgy, ahogy te értetted a bíró jelzését, nem a szabálykönyv pontjaival. A szabályok változnak; a jegyzetnek arról kell szólnia, mit csinált az ellenfél, amikor intést kapott, és mit csinált, amikor te kaptál. Külön figyelmet érdemel a mérkőzés vége. Hogyan küzdött az utolsó percben? Ha volt aranypontos hosszabbítás, ott mit csinált másképp: támadott, kivárt, vagy fogást bontott?

Mi múlt rajtad?

A jegyzet fele rólad szól. Hol vesztetted el a fogásharcot: melyik kezed maradt szabadon, melyik fogásodat bontotta le rendre? Mikor voltál passzív, miért kaptál intést? És mi vált be legalább egyszer? Ez utóbbi a legfontosabb ellenpélda. Ha az első benyomásod az, hogy „esélyem sem volt”, egyetlen majdnem sikeres támadás is cáfolja, és ugyanúgy a jegyzetbe való, mint a vereség oka.

Cselekvést írj le, ne lelkiállapotot. Az „első pont után abbahagyta a támadást” megfigyelés; a „megijedt” találgatás, amit a következő mérkőzésen nem tudsz ellenőrizni.

Öt mező a mérkőzés után

A négy tanulmány segít eldönteni, mire figyelj, de egyik sem vizsgálta, hogy a jegyzetelés javítja-e a judósok eredményeit. Az alábbi öt mező a saját gyakorlati javaslatunk, és az is a mi döntésünk, hogy egyszerre két változtatást javaslunk kipróbálni; a kutatásokból nem következik, hogy éppen ennyi lenne az ideális.

1. Körülmények. Verseny és forduló, vagy randori; az ellenfél neve és súlycsoportja; az alapállásotok viszonya (ai-yotsu vagy kenka-yotsu); miből írsz – emlékezetből, felvételről vagy az edződ elmondásából.
2. Fogás. Az első fogása, és melyik kézzel; hol fogott (kabátujj, hajtóka, gallér, magas fogás, hát, keresztfogás, öv); mit csinált a te fogásoddal; egy vagy két kézzel támadott; mennyi idő telt el a fogástól a támadásig.
3. Támadás és földharc. Dobások, irány, előkészítés; egybeesik-e a támadás oldala a fogás oldalával; mi történt a sikertelen támadás után; mit csinált a földön.
4. Mi múlt rajtad? Hol vesztetted el a fogásharcot; intések, passzivitás; ami egyszer bevált.
5. Legközelebb. Két változtatás, és mindkettőhöz a helyzet, amelyben abbahagyod.

Az üres mező és a „nem tudom” is rendben van. Jelöld, honnan tudod, amit leírsz: a saját emlékezetedből, a klubtársad telefonos felvételéről vagy az edződtől. Ha nem számoltad, ne írj darabszámot és százalékot. Amit ismétlődő szokásnak gondolsz, az egyelőre feltevés, amit a következő találkozáskor ellenőrizned kell; az ellenpéldát is írd mellé. Ha van felvétel, a bizonytalan részt nézd vissza. A sportolói emlékezetről szóló cikkben tárgyalt kutatásokból nem lehet kiolvasni, meddig emlékszel még pontosan egy fogásharcra.

Ha a pályarajzon jelölöd meg, hol történt valami, írd mellé, mi történt ott. Egy pont felirat nélkül később nem jegyzet, csak egy pont.

Egy kitöltött példa

Az alábbi bejegyzés kitalált példa az öt mező kitöltésére. Nem valódi versenyző naplójából, alkalmazásadatból vagy kutatásból származik.

Körülmények. Regionális verseny, a nap második mérkőzése. Az ellenfél Szalai Dávid, egyszer már találkoztunk. Ő balos, én jobbos vagyok, tehát kenka-yotsu. Emlékezetből írom, plusz a klubtársam, Ádám felvett a telefonjával egy részletet a mérkőzés közepéről. Nem számoltam semmit.

Fogás. Először jobb kézzel a jobb kabátujjamat fogta meg, aztán a bal kezével magasan, a nyak mellett a gallért, fölülről átnyúlva. A második fogás után hamar támadott. Én minden alkalommal a hajtókát akartam megfogni először, és közben mindig elvesztettem a kabátujját.

Támadás és földharc. Főleg bal uchi-matával támadott előre. Amikor előrehajolva védekeztem, ko-uchi-garival jött. Mindkettő a saját bal oldalára ment, tehát a fogása oldalára. A sikertelen uchi-mata után térdelőtámaszba húzódott, és megvárta, amíg a bíró felállít minket. A földön nem próbált semmit.

Mi múlt rajtam. Elvesztettem a fogásharcot, mert a hajtókával kezdtem, ő pedig a kabátujjammal. Intést kaptam – ahogy értettem, azért, mert nem támadtam. Az o-uchi-garim egyszer majdnem pontot ért, pedig csak a hajtókát fogtam. Tehát nem igaz, hogy semmi esélyem nem volt.

Első próba – a kabátujj. Először a kabátujjért harcolok, és nem engedem, hogy a jobb keze felvegye a fogást; az első fogásból korán támadok. Abbahagyom, ha átáll arra, hogy először a gallért fogja meg, vagy ha túl lassan jönnek a támadásaim ahhoz, hogy veszélyesek legyenek.

Második próba – földharc. Ha térdelőtámaszba húzódik, egy begyakorolt átfordítással próbálkozom. Ha azonnal feláll, vagy a bíró gyorsan megállítja, nem erőltetem, inkább az állásharcra összpontosítok.

A két próbát a következő találkozás előtt olvasd át az edződdel, a mérkőzés után pedig egészítsd ki a bejegyzést. Néhány felidézett fogáscsere csak nyom, amit ellenőrizni kell; valószínűséget nem lehet kiolvasni belőle.

A következő mérkőzés előtt és után

A mérkőzés első fogáscseréjénél nézd meg, ugyanúgy kezd-e: ugyanazzal a kézzel fog először, ugyanoda támad? Ha az ellenfél alapállást váltott, más súlycsoportban indul, vagy te nem úgy tudod végrehajtani, amit elterveztél, a tervnek is változnia kell. Utána írd hozzá, mi működött, mi nem, és mit kell még megfigyelni.

Néhány hónap után ne ellenfelenként olvasd a naplót, hanem keresd meg, mi ismétlődik. Ha mindig ugyanazt a fogásodat bontják le, vagy rendre a második fogás felvétele közben kapsz támadást, az már egy konkrét kérdés az edződnek. Ezt az egy kérdést vidd be a randoriba vagy az uchi-komiba: kérd meg a partnered, hogy pontosan azt a fogást vegye fel, amit az ellenfélnél láttál. A sportolói önreflexióról szóló kutatások összefüggést mutatnak, nem bizonyítják, hogy a naplóvezetés javítja az eredményeket – a jegyzet a kérdés megfogalmazásában segít.

Az OpponentBook alkalmazásban a judo pályarajza a szőnyeg négyzet alakú küzdőterét mutatja, és jelöléseket helyezhetsz el rajta. Emellett pozíciólistából is választhatsz: „Állásban, fogáskeresés”, „Kuzushi (egyensúlybontás)”, valamint a földharc pozíciói a „Földharc: kesa-gatame” leszorítástól a „Földharc: védekezés teknőspozícióban” tételig. Egy jelölés vagy a pályarajz egy pontjára vonatkozik, vagy egy ilyen pozícióra. A napló alapfunkcióit ingyen használhatod. A szinkronizált bejegyzések a csatlakoztatott saját tárhelyedre kerülnek; a fiókadatbázisunkban nem tárolunk másolatot a naplódról. Ha mesterséges intelligenciával (MI) végzett műveletet kérsz, az ahhoz szükséges tartalom az OpponentBook szerverén keresztül jut el egy külső MI-szolgáltatóhoz. A külön bekapcsolható végpontok közötti titkosítás (E2EE) a titkosított bejegyzéseket a tárhelyszolgáltató elől is védi; a fotókra, videókra és a tárhelyszolgáltató számára látható fájlmetaadatokra ez a védelem nem terjed ki. A jegyzeteid adatvédelméről szóló cikk részletezi ezeket a határokat.

Ma este idézd fel az utolsó mérkőzésedet vagy randoridat, és írd le, melyik fogást vette fel először az ellenfél, és mi következett utána. Ha bizonytalan vagy, jelöld meg; a többi mező várhat a következő edzésig.