Taktika a bokszban: mit figyelj meg az ellenfélen a visszavágó előtt?

A bokszban ritkán találkozol valakivel csak egyszer. Az emlékversenyeken és a kupákon, a regionális és az országos bajnokságokon ugyanabban a súlycsoportban évről évre ugyanazok a nevek bukkannak fel, a teremben pedig hétről hétre ugyanazokkal kesztyűzöl. A mérkőzés után mégis sokszor csak ennyi marad: „kellemetlen volt, nem tudtam elkapni”. Ebből nem lesz terv a visszavágóra. Abból lesz, ha leírod, milyen alapállásban bokszolt, mit csinált az első kezes egyenesével, merre ment, amikor nyomás alá került, és mi változott menetről menetre.

Hat dolgot érdemes megfigyelni: az alapállást és a váltásokat, a fedezéket, a kedvelt távolságot és az első kezes egyenest, a kedvenc ütéseket és kontrákat, a mozgást a ringben, végül azt, mi változott a menetek során. Ezekből néhány sor elég ahhoz, hogy az edződdel két konkrét dolgot válasszatok a következő mérkőzésre vagy kesztyűzésre. Arról, hogy miért érdemes minden ellenfélről külön lapot vezetni, egy másik cikkünkben írtunk. Itt az a kérdés, mi kerüljön arra a lapra egy bokszmérkőzés után.

Ortodox vagy fordított alapállás?

Az első sor az alapállás, ortodox vagy fordított (balkezes). Ha az ellenfél alapállást váltott, jegyezd fel azt is, mikor – miután találatot kapott, a köteleknél vagy a mérkőzés vége felé.

Írd mellé a saját alapállásodat is, mert számít, hogyan álltok egymással szemben. Ha az egyikőtök ortodox, a másik pedig fordított alapállású, akkor ellentétes az alapállásotok; ha mindketten ugyanúgy álltok, akkor azonos. Ellentétes alapállásban mindketten arra törekedtek, hogy az első lábatok a másikén kívül legyen, az első kezetek pedig gyakran összeakad. Írd le, kinek az első lába került kívülre, és mi következett belőle. Egyetlen mérkőzés alapján ne skatulyázd be az ellenfeledet; írd oda, hogy ezen a mérkőzésen így láttad.

A balkezes küzdősportolókról egy nagy adatbázis-elemzés is készült. Thomas Richardson és R. Tucker Gilman, a Manchesteri Egyetem kutatói a Scientific Reports folyóiratban 2019-ben több mint 13 800 profi ökölvívó és MMA-versenyző adatait vizsgálták; az ökölvívóknál a BoxRec adatbázisban rögzített alapállásból következtettek a balkezességre. A balkezes versenyzők a vártnál jóval nagyobb arányban voltak jelen, és átlagosan sikeresebbek voltak. A férfi ökölvívóknál ez a megnyert mérkőzések arányán és a BoxRec-értékelésen is látszott; a nőknél az értékelés magasabb volt, a megnyert mérkőzések aránya viszont nem. A vizsgálat profikról szól, nem amatőrökről, és megfigyeléses adatbázis-adatokra épül. A szerzők maguk is jelzik, hogy az alapállás nem mindig egyezik a kezességgel. Több ezer versenyző átlaga semmit nem mond egy adott fordított alapállású ellenfeledről, és arról sem, hogyan bokszolj ellene. Annyit viszont indokol az eredmény, hogy az ellenfél alapállása és minden váltása a lap tetejére kerüljön, mellé pedig a saját eredményeid fordított és ortodox alapállású ellenfelek ellen – a nehézség ugyanis abból adódik, hogyan áll egymással szemben a két alapállás.

Fedezék, távolság, első kezes egyenes

Milyen fedezékkel bokszol? Magas fedezékkel, a vállal védő Philly shell-lel, peek-a-boo fedezékkel, keresztezett karokkal, vagy lent tartja a kezét? Azt írd fel, amit láttál, és azt is, hogyan védekezik: kézzel hárít, elhajol, lehajol, blokkol, hátralép, vagy fog. Mikor nyílik ki a fedezéke – ütés közben, ütés után, vagy amikor hátrál?

Utána a távolság. Melyiket keresi: a nagy távolságot, a középtávolságot vagy a belharcot? Mit csinál az első kezes egyenesével (angolul jab)? Pontot szerez vele, a távolságot méri, cselez, csak kóstolgat, vagy kétszer üti egymás után? Ő kezdeményez, vagy kivár, hogy kontrázzon?

Philip Davis, az angliai Essexben működő Combat Sports Performance kutatója és munkatársai a Journal of Strength and Conditioning Research folyóiratban 2018-ban 60 férfi ökölvívó 50 világbajnoki mérkőzését elemezték videóról, az amatőr szabályok 2013-as változásai után. A győztesek az első menetben több egyenest ütöttek, első kézzel is többet; a harmadik menetben összesen több ütésük talált, a második és a harmadik menetben pedig kevesebbet hibáztak. A szerzők úgy értelmezik, hogy az elit amatőr boksz a változások után távolabbról vívott, egyenes ütésekre épülő küzdelem lett, több védekezéssel és több mozgással a ringben, míg 2013 előtt a közelről ütött horgok voltak jellemzők. Egyetlen világbajnokság elit férfi versenyzőit figyelték meg; a taktikai változás a szerzők saját értelmezése, és a vizsgálat nem klubszintű kísérlet. Arról sem mond semmit, hogy a mai szabályok ugyanilyenek-e. A jegyzetedhez ebből annyi következik: írd fel, milyen távolságot keres, mit csinál az első és a hátsó kezével, és változik-e menetről menetre a pontossága vagy az ütésszáma.

Mit üt, és mivel kontráz?

Melyik a kedvenc ütése vagy kombinációja? Fejre üt vagy testre? Mit csinál, ha mellé ütött, és mit, ha ő kapott találatot? Mivel kontrázza az első kezes egyenesedet, és mivel a hátsó kezes egyenesedet? Aztán fordítsd meg a kérdést: a te ütéseid közül melyik talált?

Hogy az utolsó kérdés miért fontos, azt egy ausztrál vizsgálat mutatja. Emily Dunn, az Edith Cowan Egyetem és az Ausztrál Sportintézet (Australian Institute of Sport) kutatója és munkatársai a PLOS ONE folyóiratban 2017-ben 26 elit férfi ökölvívó mérkőzéseit elemezték videóról a 2015-ös ausztrál bajnokságon, a 64, a 69 és a 75 kg-os súlycsoportban. A mérkőzések három háromperces menetből álltak, és a 10 pontos rendszerben pontozták őket. A győztesek ütéseinek nagyobb része talált (33% a vesztesek 23%-ával szemben), és kevesebbet ütöttek a levegőbe (17%, szemben a vesztesek 27%-ával), miközben az összes ütés száma, a védekezés és az ütésváltásokkal töltött idő hasonló volt. A pontosság és a mozgás stílusa alapján a mérkőzések 85%-ának kimenetelét sikerült helyesen besorolni. Egyetlen nemzeti bajnokság 26 elit férfi versenyzőjét figyelték meg; az eredmény azt mutatja, hogyan pontoztak a pontozóbírók abban a rendszerben, nem szabály minden versenyre, és a vizsgálat jegyzetelésről sem szól. A gyakorlati következtetés a mienk: azt írd fel, mi talált és mi ment mellé, ne csak azt, mennyit ütött valaki.

Merre megy, ha nyomás alá kerül?

Ő megy előre és nyom, vagy inkább mozog? Mit csinál, ha te mész előre: egyenesen hátrál, oldalra lép, leforog, vagy fog? Merre körözik? Hol szorul a kötelekhez vagy a sarokba, és hogyan jön ki onnan? Ő keresi a klincset, vagy csak akkor fog, ha te kerülsz közel?

Az irányokat mindig a saját nézőpontodból nevezd meg: „a kötelek mentén tőlem balra fordult ki”, és ne csak annyit, hogy „jobbra ment”. Így a jegyzet akkor is egyértelmű marad, ha hónapok múlva olvasod, vagy ha a ring rajzán jelölöd meg.

Mi változott menetről menetre?

Menetenként írd fel, mi változott: az ütésszám, a pontosság, a fedezék, a fogás, a mozgás. Ha emlékszel rá, azt is, mit mondott az edződ a menetek közti szünetben. Dunnék vizsgálatában az első menetről a másodikra nőtt a klincsben és a leengedett kézzel töltött idő, a szökdelés pedig csökkent. A szerzők ezt úgy értelmezték, hogy a versenyzők beosztották az erejüket, és ez a változás nem döntötte el az eredményt.

A jegyzetben ezért a mozdulatot írd le, ne a következtetést. „Az ütésváltások után leengedte a kezét” és „fogott, amikor közel kerültem” – ez megfigyelés. Az, hogy elfáradt vagy megijedt, találgatás, amit a következő mérkőzésen nem tudsz ellenőrizni.

Az eredményt úgy írd fel, ahogy kihirdették: egyhangú vagy megosztott pontozással nyert valaki, vagy a vezetőbíró beszüntette a mérkőzést. Utólag ne próbáld összerakni a pontozólapokat, és a szabálykönyv pontjaira se hivatkozz; a szabályok és a pontozás szempontjai változnak.

Hol kaptál, és melyik ütésed talált?

A lap fele rólad szól. Hol kaptad a találatokat? Mit ismételtél akkor is, amikor már nem működött? Mi talált be legalább egyszer? Ez utóbbi az ellenpélda, és ugyanúgy a jegyzetbe való, mint a vereség oka. Ha az első benyomásod az, hogy „nem lehetett eltalálni”, egyetlen tiszta találat is cáfolja.

Öt mező egy lapon

A négy vizsgálat közül csak egyben szerepeltek regionális versenyeken induló bokszolók is, akik közelebb állnak sok olvasónkhoz. Edward Thomson és Kevin Lamb, a Chesteri Egyetem kutatói az International Journal of Performance Analysis in Sport folyóiratban 2016-ban 92 angol amatőr ökölvívó mérkőzéseit elemezték 11 súlycsoportban, regionális és országos szintű versenyeken. Az amatőr mérkőzéseken sűrűn követték egymást a technikai akciók, percenként nagyjából 25 ütés és 10 védekező mozdulat. A magasabb szinten több támadó és több védekező mozdulat volt, a győzelem a sok támadással és a kevés védekezéssel járt együtt, a súlycsoport hatása pedig nem volt egyértelmű. A szerzők azt javasolják, hogy a további kutatások vegyék figyelembe az ellenfél minőségét és „stílusát” is. Megfigyeléses vizsgálat angol amatőrökről: összefüggést mutat, nem okot, és arról sem szól, hogyan lehet legyőzni egy adott stílust. Az ellenfél stílusát tehát a kutatás még nem mérte, egy ellenfélről vezetett lap viszont pontosan ezt rögzíti.

A négy vizsgálat közül egyik sem tesztelte, hogy a jegyzetelés javítja-e a bokszolók eredményeit. Az alábbi öt mező a saját gyakorlati eszközünk, és az is a mi döntésünk, hogy egyszerre két próbát javaslunk; a kutatásokból nem következik, hogy éppen ennyi lenne az ideális.

1. Körülmények. Verseny és forduló, vagy kesztyűzés; az ellenfél és a súlycsoport; mindkettőtök alapállása; a kihirdetett eredmény; honnan tudod, amit leírsz.
2. Alapállás, fedezék, távolság. Alapállás és váltások; fedezék; kedvelt távolság; mit csinál az első kezes egyenesével.
3. Ütések és mozgás. Kedvenc ütések és kombinációk, kontrák, fej vagy test; merre megy nyomás alatt; kötelek, sarkok, fogás; mi változott menetről menetre.
4. A saját bokszod. Hol kaptál, mit ismételtél, mi talált.
5. Két próba. Két változtatás, és mindkettőhöz a helyzet, amelyben abbahagyod.

Az üres mező és a „nem tudom” is rendben van. Jelöld, honnan származik egy-egy részlet: a saját emlékezetedből, egy felvételről vagy az edződtől. Ha nem számoltad az ütéseket, ne írj darabszámot vagy százalékot. Amit ismétlődő szokásnak látsz, az egyelőre feltevés, amit a következő mérkőzésen ellenőrzöl; az ellenpéldát tartsd meg mellette. Ha van felvétel, a bizonytalan részt nézd vissza. Arra nincs szabály, meddig emlékszel pontosan egy menetre; a sportolói felejtésről szóló cikkben bemutatott kutatásokból sem lehet ezt órára vagy napra kiszámolni.

Ha papíron felvázolod a ringet, vagy az alkalmazásban jelölést teszel a ring rajzára, írd mellé, mi történt ott. Egy pont felirat nélkül később nem jegyzet, csak egy pont.

Egy kitalált példa

Az alábbi bejegyzés kitalált, szemléltető példa az öt mező kitöltésére. Nem valódi bokszolótól származik, nem alkalmazásadat, és nem kutatási megfigyelés.

Körülmények. Regionális bajnokság, elődöntő, három menet. Az ellenfél Márk; egyszer már kesztyűztünk egy klubközi edzésen. Ő fordított alapállásban bokszol, én ortodoxban, tehát ellentétes az alapállásunk. Megosztott pontozással ő nyert. Emlékezetből írom, kiegészítve azzal, amit az edzőm a menetek között mondott, és Bálint telefonos felvételével a második és a harmadik menetről. Ütéseket nem számoltam.

Alapállás, fedezék, távolság. Az első kezével kétszer ütött egymás után, így mérte fel a távolságot; nála ez a jobb kéz. Amikor egyenes vonalban léptem be, a bal egyenese talált.

Ütések és mozgás. Amikor nyomtam, a kötelek mentén tőlem balra fordult ki, és minden alkalommal ezen az oldalon szabadult. Közben az első lábát is mindig az enyémen kívülre tette. A harmadik menetben fogott, valahányszor közel kerültem, és az ütésváltások után leengedte a kezét.

A saját bokszom. Egyenes vonalban mentem utána, és belesétáltam a bal egyenesébe. Az első lábam mindig belülre került, az ő első lába kívülre. A második menetben az első kezes egyenesem kétszer talált testre – nem volt tehát eltalálhatatlan.

Első próba – elvágni az útját tőlem balra. Nem megyek utána. Mielőtt ütnék, oldalra lépek, és elvágom az útját tőlem balra. Közben azért harcolok, hogy az első lábam kerüljön kívülre. Abbahagyom, ha a másik irányba kezd kimozogni, vagy ha lépés közben továbbra is elkap a bal egyenesével.

Második próba – testre, aztán fejre. Megtartom a testre ütött első kezes egyenest, és ha egy ütésváltás után leengedi a kezét, fejre folytatom. Abbahagyom, ha ezúttal fent marad a keze, vagy ha a bal egyenese továbbra is átjön az első kezem fölött.

A két próbát a következő találkozás előtt olvasd át az edződdel, és gyakoroljátok iskolázáson, majd edzői felügyelet mellett, kesztyűzésen. Utána egészítsd ki a lapot. Néhány felidézett ütésváltás csak nyom, amit ellenőrizni kell; valószínűséget nem lehet kiolvasni belőle.

A következő mérkőzés előtt és után

Az első menet elején nézd meg, igaz-e még, amit felírtál: ugyanúgy méri-e a távolságot, ugyanarra fordul-e ki a köteleknél? Ha az ellenfél alapállást váltott, más súlycsoportban indul vagy másképp bokszol, vagy ha te nem úgy tudod végrehajtani, amit elterveztél, a tervnek is változnia kell. A mérkőzés után írd hozzá, mi lett a próbákból, a sikertelenekből is.

A lapot az edződdel közösen olvassátok el. Egy ismétlődő mintából fogalmazzatok meg egyetlen konkrét kérdést, amelyre iskolázáson vagy kesztyűzésen kerestek választ. Kesztyűzésen, ahol az edző ott áll a ring mellett, megkérheted a partneredet, hogy egy feladatos menetben utánozza a szokást: álljon fordított alapállásba, és jobb kézzel kezdje az ütésváltásokat, vagy mindig ugyanarra forduljon ki a köteleknél. Az önreflexióról szóló kutatások összefüggést mutatnak, azt nem bizonyítják, hogy a naplóvezetés javítja az eredményeket. A jegyzet abban segít, hogy pontos kérdéssel menj edzésre.

Az OpponentBook ingyenes naplójában az ökölvívás pályarajza a ringet mutatja a kötelekkel, a piros és a kék sarokkal és a két semleges sarokkal. Bárhová tehetsz rá jelölést; mindegyik a négy típus egyike – „Bevált”, „Nem vált be”, „Veszélyes” vagy „Szokás” –, és mindegyikhez jegyzetet írhatsz. Szabadkézi rajzolásra nincs lehetőség: az alkalmazásban jelölést helyezel el, a papírvázlat ettől külön dolog. Bokszhoz nem tartozik pozíciólista. Az ellenfél adatlapján néhány nem kötelező mezőt is kitölthetsz: alapállás („Bal láb elöl”, „Jobb láb elöl”, „Váltott alapállás”), fedezék (például „Magas fedezék”, „Philly shell”, „Peek-a-boo”), kedvelt küzdőtávolság („Külharc”, „Középtávolság”, „Belharc”), kartávolság és súlycsoport. A szinkronizált bejegyzések a csatlakoztatott saját tárhelyedre kerülnek; a fiókadatbázisunkban nem tárolunk másolatot a naplódról. Ha mesterséges intelligenciával (MI) végzett műveletet kérsz, az ahhoz szükséges tartalom az OpponentBook szerverén keresztül jut el egy külső MI-szolgáltatóhoz. A külön bekapcsolható végpontok közötti titkosítás (E2EE) a titkosított bejegyzéseket a tárhelyszolgáltató elől is védi; a fotókra, videókra és a tárhelyszolgáltató számára látható fájlmetaadatokra ez a védelem nem terjed ki. A jegyzeteid adatvédelméről szóló cikk részletezi ezeket a határokat.

Ma este idézd fel az utolsó mérkőzésedet vagy kesztyűzésedet. Írd le, mit csinált az ellenfél az első kezes egyenesével, és merre ment, amikor nyomás alá került, aztán válassz két dolgot, amit legközelebb kipróbálsz.